Vázfelújítás

A szétszedés elsődleges oka a szemcseszórás, alapozás és újrafényezés volt.

Most, hogy a csupasz vázat tüzetesen módomban állt átnézni rájöttem, hogy a feladat kis lakatolással fog indulni. 

A vázon alapvetően három problémát találtam:

A kormányvilla aláfordulás ütközője elhajlott hátrafelé. 

Gyárilag is elég gyengécske konstrukció. Szerintem már az első tulajnak az első nap lepattanhatott róla festék, illetve az első kisebb esésnél az egész el is deformálódhatott.  

Az elsődleges gond a deformációval, hogy pont az alapvető feladatát nem látja el, így a villa teljesen keresztbe tud fordulni. A másik probléma, hogy az elhajlott lemez az ellendarabot is kivállasította, de oly módon, hogy egy éles perem keletkezett rajta az idők folyamán. Az már csak bónusz, hogy az így kialakult perem pont hozzáért bovdenekhez és aktívan nyirbálta azokat.

Íme a hibás állapot:

A kivállasodott éles perem:

Javított változat. Peremek és ütköző visszakalapálva, a perem ütköző felülete szépen lereszelve:

A kalapálást és reszelést követően elégedett is voltam az eredménnyel, minden mint újkorában. És ez egyben a problémám is volt az egésszel, mivel ahogy említettem eredetileg is gyengécske volt a megoldás. Azt meg ugye nem szeretném, hogy fényezést követően itt induljon újra az amortizáció.
Megoldás:
Elviszem egy lakatoshoz, aki szépen, ügyesen, észrevétlen módon megerősíti. Amúgy is el kellene vinni a lakatoshoz, mert a hátsó sárhányón van egy, a korábbi tulaj által félrefúrt lyuk, ami így nem maradhat. Én nem mertem nekilátni a behegesztésének.

Íme a nem kívánt furat. Egy CCCP feliratú :), narancssárga, alapjában is ócska macskaszem volt ide felcsavarozva. Kukába vele!

A harmadik probléma egy megszakadt menet a váz oldalában. 

Az kész csoda, hogy a hat darab műanyag díszburkolatot tartó csavar közül csak ennek az egynek a menete volt megszakadva, de ez teljesen. A lemez amibe a menet volt max. 2mm vastag. Eleve alkalmatlan a feladatra, mivel kb. másfél menet fér ebbe a lemezvastagságba, amit megszakítani rém egyszerű. 

Itt egyszerű kalapácsos zömítő módszerrel elértem, hogy valamelyest szűkítsem a furatot és tartson a csavar. Ez elég jól sikerült annak ellenére, hogy nem nagyon lehet hozzáférni. 

Nosza gyerünk a lakatoshoz, hogy az első két problémát orvosolja.
Kétezer forintomba került, hogy megtanuljam (nem mintha nem tudtam volna ezt már korábban is), ha valami fontos nekem, akkor inkább álljak neki magam. Nem részletezem, de megbántam, mint aki hatot kölykezett, hogy nem magam végeztem el a javításokat.
Problémák:
- Az ütköző javítása kapcsán megbeszéltük, hogy miként kellene megerősíteni, hogy jó legyen és ne is legyen látható az erősítés. Nem úgy csinálta meg.
- A furat behegesztése után a köszörülés során  a fenti képen is látható, négyzetes sík felületet, annak éleit és kontúrját össze-vissza elköszörülte. A síkba reszelés órán biztosan hiányzott korábban.
- A legnagyobb probléma, hogy annak ellenére igénytelen munkát végzett, hogy elmondtam, hogy fontos nekem, hogy az eredmény szép legyen.

Egy órát javítgattam, mire elfogadható állapotba tudtam hozni (neki 10 perccel tartott volna tovább egyből rendesen megcsinálni). Nem mondom, hogy minden szempontból tökéletes lett a javítás, de az otromba hibákat finomabb eltérésekké tudtam csitítani. Több időm nem volt, vinnem kellet a vázat a szemcseszóróhoz és út közben még a fényezéshez szükséges színt is ki kellett kevertetnem.

Az Árpád úti DuPont üzletben keverték a színt. Az eredeti elképzelés itt is megdőlt. Mármint, hogy a Kia Techno Orange ugyan az a szín, mint a PUCH eredeti színe. A moped vázát a színminta mellé téve a szakember már tisztán látta, hogy ez nem az a szín.
Hosszas színkártya keresgélés után sem találtunk olyan színt, amit csak kód alapján kellet volna kikeverni, így maradt az egyedi recept készítése. Kezdtem rettegni...
Érdekes volt látni, hogy egy jóval sötétebb, de színárnyalatában hasonló színből a szakember keze alatt kb.  10 lépésben miként lesz kísértetiesen megegyező szín. Végre egy kis pozitív élmény. Jó volt látni milyen odaadással igyekeztek eltalálni a színt. Én a 8. lépésnél sem láttam már különbséget. Ennek ellenére még világosítani kellett rajta és egy kis narancs is hiányzott még belőle.
No ez sem egy egyszerű szakma, erre sem alkalmas akárki. Nem véletlen, hogy az utak tele vannak össze vissza fújt kocsikkal, ahol a javított lemez színe köszönő viszonyban sincs az eredeti fényezéssel.
Egy órányi színkeverés és egy csinos összeg leszurkolása után (szín + hígító, illetve lakk + edző) boldogan és elégedetten vittem a csomagot a fényezési utasítással együtt a szemcseszóró, alapozó, fényező emberhez.

Itt is átbeszéltük minden részletet. Óvatosan kell szórni, hogy az üzemanyagtankba ne kerüljön bele a szóróanyag, illetve ne tegye tönkre a meneteket, apróbb kábelrögzítő füleket. Megnyugtattak, hogy minden rendben lesz. Lelkére kötöttem az embernek, hogy szép legyen, az örökkévalóságnak készül!
Mondanom sem kell, hogy tudat alatt rettegek!
Az alapozást a szemcseszórást követően rögtön el is végzik, hogy a korróziónak esélye se legyen. A fényezés három réteg szín következik (a narancs állítólag az egyik leghálátlanabb szín, mert nem takar) és két réteg kopásálló lakkból fog állni.

Eredetileg valami minimális alapozásra jó ha egy réteget fújtak. Biztos, hogy nem 35 évre szánták a fényezését, mégis jól bírta.

Elvileg a hét végén, rosszabb esetben a jövő hét elején mehetek a kész, alapozott kiegészítő elemekért és a  fényezett vázért. Addig para és reménykedés. 

No nem baj van egyéb tennivaló amivel lekötöm a figyelmem a köztes időben...