Nem bírtam türtőztetni magam és felhívtam a szemcseszórással, alapozással, fényezéssel megbízott vállalkozót. Kíváncsi voltam, hogy történt-e bármi előrelépés az elmúlt pár nap alatt (múlt pénteken kapta meg a gépet).
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor szívem szerint sátrat vertem volna a műhelye előtt és el sem mozdultam volna onnan, hogy minden történésről azonnal értesüljek. Szerettem volna továbbá az egész folyamatot ténylegesen is végignézni (aki ismer az tudja, hogy ez nálam nem meglepő, pusztán műszaki érdeklődés). Ez sajnos nem volt megoldható, mert egyéb munkái is vannak a vállalkozónak és nem tudta előre megmondani, hogy mikor fogja tudja elkészíteni az én megbízásom. Ráadásul több fázisban, technológiai szünetekkel megtűzdelve, Dunakeszin történik, tőlem jó egy órányi távolságra történik mindez. Ezt buktam. Azt viszont megígérte, hogy egy, másfél hét alatt elkészül.
Ennek fényében jól érzékelhető, hogy micsoda önmegtartóztatásra volt szükség a részemről, hogy 5, azaz ÖT teljes napig ne érdeklődjek!
Most úgy tűnik, hogy megérte türelmesen várni. Emberünk kellemes, nyugodt hangon tájékoztatott, hogy valószínűleg hétfőn mehetek is a kész, fényezett, lakkozott vázért. Hétfőn reggel hív.
HURRÁ, már alig várom!
További érdeklődésemre kiderült, hogy a kis PUCH és tartozékai túl vannak a szemcseszóráson és alapozó festésen is. Így már "csak" a fényezés (3+2 réteg) van hátra. Elmondása szerint az előzetes ígéretnek megfelelően képek is készültek az egyes munkafázisok közt. Ezeket sajnos még nem láttam, de izgatottan várom a végeredménnyel együtt.
Amint nálam vannak, minden felkerül ide is.
Még 5 nap és ez az idő sem fog kisebb várakozással telni...
Azért majd igyekszem elfoglalni magam a szétszedett alkatrészek felújításával, ahogy az első 5 nap alatt is tettem. Ezzel csak úgy repül az idő, főleg mert mindig új és újabb meglepetések érik az embert.
Álljon itt az egyik kedvenc meglepetésem, a szabadonfutó fogaskerék.
Vajon miért van ráhegesztve egy 10mm átmérőjű acéldarab? És vajon miért görbe, amikor hegesztéskor még egyenes volt?
A válasz egyszerű, de vegyük sorba a történteket:
A fogaskerék leszereléséhez ideális esetben egy speciális "körmös" célszerszám áll rendelkezésre. Ezzel csak két apró probléma van. Az egyik, hogy nem hozzáférhető. A másik, hogy egy több évtizede felszerelt, mára teljesen "ránőtt" fogaskereket 2 db, kb. 2 mm mély köröm segítségével sosem fogunk leszedni.
Azért a fent látható végső megoldás előtt egy álló napig próbáltam szép szóval és kalapáccsal megindítani a menetet. A köröm helyébe betámasztottam egy méretes lapos csavarhúzót és kalapáccsal biztattam a megfelelő irányba. Eredménytelenül.
Gondoltam másnak is volt már ilyen problémája, így hát Google a barátunk következett. Nem kellett soká keresgélnem. A nagy ötlet a hőtágulás kedvező hatásainak kihasználása volt, ez állítólag többeknek segített. Ennél a megoldásnál a rézcsövek forrasztásához is használatos gázégővel kvázi felizzítjuk a fogaskereket, majd a korábban is alkalmazott csavarhúzós technikával próbáljuk megindítani. Gázégő és szándék is volt, nosza nekiláttam.
Izzítottam, izzítottam, ropogott (tágult), reménykedtem ez jó jel, majd izzítottam, kiolvadt a zsírja mint egy újévi malacnak (szó szerint), majd ütöttem és nem mozdult egy tapodtat sem. Ezt még párszor megismételtem, majd kicsit átgondolva a dolgot az alábbira jutottam.
Tulajdonképpen jogos a kitartása és egyszerű a magyarázat. Amíg a felhevítendő fogaskerék acélból van, addig a kerékagy amiről le kellett volna csavarni alumínium, vagy annak ötvözete. A két elem közt szép nagy kapcsolódási felület is segítette az elemek közötti hőátadást (maga a menet is csak felületnövelő tényező). Az alumínium remekül vezeti a hőt, sokkal jobban, mint az acél (nem véletlenül készültek a léghűtéses hengerfejek és blokkok ebből az anyagból, ahogy a PUCH esetében is). Jelen esetben is csak ez történt. A hevített acéltól az alumínium agy annak rendje és módja szerint át is vette a hőt. Az agy minimum együtt tágult a fogaskerékkel (esetleg még gyorsabban). Így valóban nehéz lenne leszedni....
Ekkor jött a saját ötlet.
A tengely és a csapágygolyók kiszerelése, valamint egy acélrúd hegesztése keresztben a leszerelendő fogaskerék felületére. Ezzel meghoztuk szabadonfutó halálos ítéltét. Valójában ez már korábban, az általános állapota miatt amúgy is megtörtént. Teljesen kikopott, lötyögött az egész szerkezet. Így is, úgy is cserélni kellett.
Hogy miért görbe az acélrúd? Még így sem adta könnyen magát, de a második ütés megoldotta a kérdést.
Íme a a megtisztított hátsó kerék a szabadonfutó nélkül. Alatta látható a tisztításra váró, oxidálódott, tisztítás előtti első kerék.
A különbség magáért beszél, érdemes dolgozni rajta.
Legközelebb megnézzük, hogy hová vezet egy küllő pótlásának szándéka és mit takar a csillogó felszín...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése